Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A játék helye a magyar óvodában (Játék az egyes óvodai nevelést szabályzó dokumentumokban)

2016.01.24

3 nagy korszakot különböztetünk meg:

  1. a kezdettől 1945-ig
  2. 1945-től 1989-ig
  3. 1990-es évek változásai

A kezdettől 1945-ig

Kiemelkedik Wargha István, Ney Ferenc, Peress Sándor, Exner Leó, Nagy László, Bardócz Pál és Stelly Gizella

Wargha István az óvóképzés megalapítója hangoztatta,hogy a foglalkozásoknak játékosoknak kell lenniük. A játék nevelő értékét az életre való felkészítésében és a gyermekek egymásra gyakorolt hatásában látja.

Hasonlóan gondolkozott Ney Ferenc az óvóképzés igazgatója, a Magyar Nevelési Társaság elnöke volt. A gyermek számára ,, a játék munka is ".

Az 1891-es óvodai törvény a játék feltételeiről külön rendelkezik. Előírja a játékfajtákat, meghatározza az udvari és a csoportszobai játékeszközöket. A játékokat 3 csoportba osztotta: mozgásra szolgáló, az érzékszerveket fejlesztő és a felnőtt munkát utánzó játékokra.

Két jelentősebb foglalkoztató volt nagy hatással az óvodai élet alakulására. Az egyik Peress Gábor, a másik Exner Leó.

Peress Gábor a ,,magyar iskola" szószólója volt.A játékok kiválogatásánál is az egyik szempontja: ,, A játékok magyarosak, kedélyesek, és a lehet egyaránt fejlesztők legyenek. A játékokat 4 csoportba osztotta: szabad játékok, bábozgató játékok, eszközjáték, népies csoportjáték. (Mostani fogalmaink szerint szerepes, konstruáló, szabályjátékoknak felelnek meg.)

A játékpedagógia igen sokat köszönhet a gyermektanulmányi irányzatnak. Legrangosabb hazai képviselője Nagy László. Kiemelkedik a játék motívumával és az irányítással összefüggő probléma felvetése.

A legfontosabb módszerként a nevelő személyes példáját említette. Az irányítás legfontosabb elve a jó kérdések megfogalmazása.

A két világháború között az óvodaügy olyan képviselő szóltak a gyermekek játékának védelmében, mint Bardócz Pál és Stelly Gizella. Bardócz a játékot és a munkát jelöli meg az óvoda központi foglalkozásának.

Stelly Gizella a változatosságot hangsúlyozta.

1945 utáni időszak

Az 1945-től 1989-ig terjedő időszakot 4 szakaszra oszthatjuk:

  • 1953-ig a Módszertani Levelek közreadásáig tartott. A kiadvány leírja, a gyerekek szabadon választhatják meg szabadidős tevékenységüket, azokban ez nem történhet meg az óvónő szerepe nélkül.
  • Nevelőmunka az óvodában című kézikönyv előírja,hogy csak kényszertől és erőszaktól mentes játék az igazi öröm a gyerekeknek. A játékot fel kell használni ,,gyermekek tudásának további gyarapítására egyéniségük formálására."
  • Az óvodai nevelés programja sürgeti a játékidő meghosszabbítását. ,, Az óvodának a játékot kell szolgálnia."
  • A 4. állomás A továbbfejlesztett óvodai nevelési program. A játék tanulásban betöltött szerepének hangsúlyozásával próbált tenni lépéseket az óvodai nevelés megújításáért.

A játék helye óvodáinkban 1989 után

Lendületet kapott a szakmai önállóság, az új út keresése. Az alapprogram új játékképet vázol fel 3 alapgondolatot hangsúlyoz.

,, A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legjelentősebb tevékenysége: ,, az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze, ", s a kisgyermek ,,elemi pszichikus szükséglete."

felvázolják az új játékképet is.

A játék új vonásai magukban foglalják:

- a játék tényleges gyermekközpontú értelmezését

- gyermek önmegvalósító törekvése

A gyakorlat egyértelműen igazolja azt,hogy az óvodapedagógus képes biztosítani azt a feltételrendszert, amelyben kiterjeszkedik a kölcsönös segítés.

Így teljesedett ki a felnőtt együtt játszó, segítő, kezdeményező szerepe.